Általános leírás[]
Veronia nyugati partvidékének egy kiemelkedő ipari központja, melytől alig négy-öt mérfölddel északabbra a Kősivatag kietlen pusztasága húzódik. Falbwich egy nagyjából kétezer (2000) lélekszámú város, mely leginkább kereskedelmi luxus és ipari cikkijeiről híres.
Fontos megjegyezni, hogy bár a területe nem olyan hatalmas, mint egy átlagos nagyvárosnak, mégis Falbwich rendkívül masszív védelemmel van ellátva. A várost nyugatra a hatalmas kék óceán határolja, mely természetes bástyaként szolgál, ugyanis a part mentén rengeteg zátony van, így a városból bérelhető kalauzokon kívül, csak a már törzshajósok tudnak kikötni a városban, akik már ismerik a szeszélyes öblöt. Bár ez mindössze a tengeri színteret befolyásolja, valójában igen hasznos, ugyanis a város minden irányból egy igen vaskos kőfallal van körülvéve, csak a tenger felől van nyílt felület. Ha ez még nem lenne elég, a város maga egy eléggé változatos magasságú dombságra lett alapítva, így a támadó feleknek, ha sikerül is betörniük, be kell látniuk, hogy a magassági előny mindig az ellenfélnek kedvez. Ennek persze megvan az oka, ugyanis a régebbi időkben a város állandóan ki volt téve a fosztogató bandák portyázásainak, míg végül a vezetősség egyik tagja (Sir Leo Ludwig) városfejlesztési projektbe kezdett.
Bár a portyázások pár éven belül teljesen abbamaradtak, a város falai továbbra is állva maradtak. Legalábbis egy ideig. Manapság eme intézkedések igen életmentőnek tűnnek, ugyanis egyre inkább tűnik úgy, hogy Falbwich Mélységiek hadaival kell szembenéznie. Bár a városnak az első pár hullámot nagy veszteségek árán sikerült visszavernie, újabb fejlesztésekkel elérte a mai kinézetét, mely segíti az abszolút védelmet. Persze meg kell jegyeznünk, hogy eme terület nem katonai bázis, bármennyire is jól védhető állásnak tűnik. A város egy harmadát lakják csak katonák, a maradék két harmad leginkább kézművesekből, kereskedőkből, hajósokból állnak, kik bár ugyanúgy fegyvert ragadnak a város védelmében, leginkább a pénzszerzés tölti ki az idejük nagy részét.
A város öt kör alakú részre tagoldóik, melyek vonalaik bár csak a képzelet szülte, valójában egy jó megfigyelőnek könnyen feltűnhetnek eme határvonalak. A város legalsó szintjét, mely a síkság és a dombság közti területen található, a katonák szintje. Itt élnek azok, akik a városra és a falak védelmére esküdtek fel. Ha ellenség támad ők az elsők, akik odaérnek a helyszínre, hogy biztosítsák a terepet. A második szint a kőművesek, a kovácsok és az ácsok szintje, ahol szinte mindig zajok tömkelege bizsergeti hallószervünket. Ők azok, akik a városban létrejött károk kijavításáért felelősek, illetve azért is vannak ilyen alacsonyan, mert a nehéz alapanyagaikkal teli szekerek nem biztos, hogy felérnének a meredek domb tetejére. A dombság közepén találhatóak a kézművesek üzleteik, műhelyeik. Ez a szint a legélénkebb az öt közül, ugyanis a nap huszonnégy órájában előfordulnak a járókelők az utcákon, még éjfélkor is előfordulhat, hogy egy-egy műhely lámpái még égnek. Ez a szint a „nyughatatlanok” kedvelt helye. Bár ez csak amolyan helyi gúnyolódás a saját kárukra. Bár ez a szint is elég népes, valójában igen kevesen lakják, ugyanis csak azok hálnak ezen a területen, akiknek nem telik külön épületre a műhelyen kívül, vagy épp nem tudják (vagy nem akarják megtenni) meg tenni nap, mint nap a levezető utat. Nos de akkor hol élnek a város polgárai? Falbwich második szintjén természetesen, azon a szinten, amely a legnagyobb területtel rendelkezik. A többi szinttel ellentétben itt, már előfordul, hogy a házak sokasága, és az utcákon elszórva zöld, bedolgozatlan területek kandikáljanak ki, hisz egy idő után nagyon komor lehet, az egyhangú „kőtenger” amerre látunk. Éppen emiatt, bár a lakosság nő és nő, mégis a zöld területek nagysága csak kis mértékben változik. Mivel már jóval a tengerszint felett járunk, előfordulhat, hogy valakiben felmerült az a kérdés, hogy akkor a falusiak most minden fontosabb ügyért le kell mászniuk a domb aljára? A válasz igen is, meg nem is. A lakószinten elszórva különleges ereszkedő és felvonó helyek vannak, melyek egy masszív kötél segítségével kapcsolatban vannak a felszínnel, és (természetesen jó pénzért) a fuvarozók mechanikus erővel meghajtva szépen leengedik az utasaikat egy maximum két főt elbíró fakabinba. Bár eme utazási forma igen kezdetleges, mégis a kor egy jelentős technológiai újítása. Eme utazópontok azonban csak tiszta, szél és esőmentes időben üzemelnek, és persze amellett, hogy rendesen kiüríti pénztárcánkat, roppant időigényes, míg lejutunk. Innen egy jó fél-egy órás út vezet a domb tetejére és egyben legfelső szintjére. Ez a szint a hegy szíve. Itt foglal helyet a hatalmas gótikus stílusú temploma, mely támadások idején nyitva tartja kapuit a civil lakosságnak. Ez az utolsó védelmi vonal, és mivel a templom rendelkezik egy hatalmas földalatti teremmel, vész esetén a lakosság közel felét be tudják fogadni. Természetesen a templom szögletes, tömör falai nem olyan pompásak, mint más nagy és díszített templomok, de ez a monumentális építmény mégis lélegzetelállító látványt nyújt, akár egy domb tetejére épített erőd. Ezen a szakaszon található még az egészségügyi létesítményei, illetve a város érsekével együtt irányító hatalom az Iparosok Tanácsának székhelye is. Az öttagú tanácsból négy személyt, a város lakói választanak meg, míg a tanácsosok vezetőjét az érsek emeli ki a nemesség köreiből.
== Ipar == Falbwich főleg az ipari tevékenységei révén érhette el a mai fejlettségi állapotát, és szinte minden más nagyobb várossal vannak kapcsolataik. A bevételek nagyja az Export cikkek eladásából ered, míg az Import áruk leginkább csak a nyersanyagok és egyéb műhelyi kiegészítők állnak. Persze a vezetősség a minimális kiadások végett leginkább saját mesterembereikre bízzák eme kiegészítők elkészítését, hogy csak olyan dolgokat hozassanak be, melyeket nem képesek legyártani. Természetesen a város bevételei nem ezekből az aprócseprő kis dolgokból nőtt meg, hanem a kifejezetten ritka portékáiktól. A város fő bevételét a tenger kincseinek kiaknázása jelenti, ugyanis ügyes kézműveseik nem csak a kövekből, egyéb nemesfémekből készítenek ékszereket, hanem kagylókból, korallokból, de még halak csontjaiból is. Utóbbi igen nagy népszerűségnek örvend a különc, vagy épp a különlegességért rajongó embereknél, ugyanis ezt a művészeti ágat, csak nagyon kevesen tudják végezni. A csontfaragás, bár nem olyan népszerű szakma, mégis rengeteg szakértelmet igényel az Ezüstfarkú Ponty kemény csontozatának (leginkább csak koponya részét) aprólékos, finom kifaragása, bár ha kész csodálatos alkotás eme csontszínű dísz. Persze egyéb bevételi forrásuk is van, hisz nem tehetnek fel mindent egy lapra.
== Hierarchia: == A Hierarchiai élet sajnos ezt a várost sem kerülte el, és bármennyire is jó volna azt mondani, hogy mindenki egyenlő, sajnos ez nem igaz. Volt idők, amikor a hierarchiai létre attól függött ki hol lakik, így a nevesebb, előkelő emberek általában a domb tetején éltek, míg a szegényebb paraszt réteg főleg a domb alján, vagy a síkságon élhettek csupán. Azonban hamar fény derült eme elrendezettség hibájára, ez pedig az, hogy támadások esetén a parasztság került a támadások kereszttüzébe, hisz az akkori mércék szerint a katonák feljebb valónak minősültek a parasztságnál, így mire a katonaság leért a város tehetetlenebb rétegeinek nagyját lemészárolták. Végül a vezetősség úgy döntött változtatni kell a dolgokon, különben nem lesz, aki dolgozzon a földeken. Így indultak meg az első városfejlesztési reformok, bár a hierarchia nem sokat változott, az elhelyezkedés viszont annál inkább, így szépen lassan kialakult a mai állapota a városnak. Na de hogyan is néz ki az a bizonyos „létra”
-
A legalsó fokon a parasztság áll, akik megművelik a lankát, dolgoznak a
bányákban, és gondozzák az állatokat. Elszórtan élnek a város
területén, de leginkább a második szintre jellemzőek, vagy a legalsó,
katonai területeken, hisz csak itt találhatnak szabad földfelületet
állatainak, veteményeseiknek. Előfordul néhány parasztviskó még a
városfalon kívül elszórtan, de mivel a Mélységiek támadásai szüntelenül
ostromolják a várost, az eddig falon kívüli farmerek kénytelenek voltak
beköltözni a falon belülre, hisz kint, ahogy a mondás tartja, fejük
fölött lóg Damoklész kardja. A parasztság bár szegény réteg,
terményeinek egy részéért cserébe (pénzalapú) adómentességet kapnak.
-
A következő réteg a polgárság, az a réteg, akik nem a földeken, hanem
üzletekbe, vagy épp inasként dolgoznak. Nem feltétlen végeznek fizikai
munkát, ők inkább a gazdasági mi voltját képezik a városnak. A polgárság
nagy részét kisebb, nagyobb kereskedők képzik, akik leginkább a városon
kívül szoktak üzletelni, míg a családjukat a városba hagyják. A város
adójából befolyó összeg közel hatvan százaléka (60%) ennek a rétegnek
köszönhető, hisz ők alkotják a lakosság túlnyomó részét. Öltözetük
díszített, de egyszerű. A polgárok nagyobbik része valamennyire művelt,
tudnak olvasni és számolni, hisz a kereskedelemben ezek igen fontos
tényezők. Általában több polgári család vezette üzlet egy-egy nemes
felügyelete alatt zajlik.
-
A katonaság, bár az életüket kockáztatják a városért, mégis csak közel
olyan kiváltságokkal rendelkeznek, mint a polgárság. Persze ez részben
érthető is, hisz egy katonának nem jó, ha túlontúl kényelmes élete van. A
nemességhez hasonlóan azonban ők is teljes adómentességet élveznek,
illetve teljes ellátásban részesülnek szolgálat alatt (bár a minősége
nem éppen a legjobb), éppen ezért az elnincstelenedettek hamar kapnak az
ajánlaton és csatlakoznak a védelemhez. A katonaság tagjai egytől egyik
harcban edzett veteránokká válnak alig egy-két hónap alatt, akiknek
pedig ez nem megy, azok hamar elesnek a Mélységiek csatlósaival vívott
harcok során. Az alakulatok leginkább íjász és lándzsás egységekből
állnak, hisz ezek a legalkalmasabbak a falak védelmére, így leginkább
erre a két ágra képzik az embereiket.
-
Utánuk jönnek a mesteremberek, és a hajósok. Valamivel, több joggal
rendelkeznek, mint a polgárság (például saját műhely fenntartása, vagy a
piacokon az elsőbbség joga), ám érthető is, hisz ők készítik el a
jövedelmeket biztosító portékákat. Ritka, hogy eme réteg tagjai között
utazó kereskedők is megjelennek, ezért inkább termékeiket a
városlakóknak adják el viszonylag alacsony áron. Egy rész a város által
rájuk bocsájtott kedvezmények miatt, másrészt túl költséges lenne
számukra a fuvarozást is finanszírozni.
-
A várost gazdaságilag irányító réteg, akik generációk óta rengeteg
vagyonnal és nagy birtokokkal rendelkeznek. Leginkább a legfölső, vagy
fentről a második szinten élnek. Nyíltan mondhatjuk, hogy fizikai munkát
egyáltalán nem végző, többnyire sznob nagykereskedők, kik a
megélhetőségeiket leginkább a családi vagyonuknak köszönhetik. A
nemesség főleg a polgárságra támaszkodik akképpen, hogy kapcsolataikat
kihasználva segítik a polgári kereskedők munkáját, cserébe a polgárok az
eladásaikból befolyt összeg egy részét leadózzák a nemesnek. Bár úgy
tűnhet, hogy a nemes szinte csak élősködik másokon, a kapcsolatai nélkül
a polgároknak sokkal nehezebb dolgaik lennének, így bár valóban a nemes
csak minimális munkával keres rengeteget, mégis segíti a város
gazdaságát.
- Az Ötök Tanácsa Falbwich vezető gárdája. Ők felelősség a városfejlesztésért, és ők ítélkeznek a bűnösök felett (persze a kisebb ügyeket ugyanúgy a bírákhoz viszik). Lényegében ők alkotják a törvény embereit. A nevéből adandóan fix számú személyről van szó. Mindössze öt személy kezében van a hatalom, de annak ellenére, hogy látszólag mindig vita dúl a tagok között, eddig csak nagyon ritkán hoztak rossz döntéseket. A Tanácsba bekerülni két féle képpen lehet. Vagy megszavaztatjuk a három évenkénti gyűlésen magunkat a lakossággal (a négy legtöbb szavazatot összegyűjtött személy kerül be a társaságba), vagy a városi érsek által kiválasztva foglalja el a helyét. Utóbbi azzal a megtiszteltetéssel is jár, hogy rendkívüli tekintély központjává is válunk, hiszen minden alkalommal, amikor a vezéri hely megüresedik (vagy az úgy döntenek, le kell váltani), az érsek kiemel valakit a nemesség tagjai közül, és kezébe adja a legfőbb hatalmat. Lényegében a Főtanácsos már-már királyi hatalommal rendelkezik a városba, de óvatosnak kell lennie, nehogy magára haragítsa a polgárságot, mert könnyen kibillenhet a helyéről.
- Az egyház Falbwich „névtelen” mozgató rugója. Az egyház szerepe a városban kulcsfontosságú. Ők látják el a sebesülteket, ők nyújtanak védelmet betöréskor, ők szentelik meg az embereket… és ők irányítják a várost a háttérből is. Az város egyházának élén az érsek áll, aki közvetlenül a pápa utasításait követi, így amit az Érsek mond olyan, mintha a Pápa mondta volna, így jobb, ha nem ellenkezünk neki. Az érsek ezen felül közvetlen befolyással bír az Ötök Tanácsában annyira, hogy az adónövelések esetén mindig beleegyezését kell kérniük az Érsektől, hogy kivethessék az új adóikat. Mint szinte bárhol, itt is a hit az úr, így minden vasárnap a katonákon, és a betegeken kívül, minden lakosnak kötelező tiszteletét tennie a hétvégi misén, amely végén az egész város színe előtt megkeresztelik az újonnan született gyermekeket is (ha vannak persze).
== Katonai felépítés: == Falbwich más Veroniai városokhoz hozzávetve közepesen nagy sereggel rendelkezik, ám védelmi erejét talán csak a fővárosok múlják felül. Bár elsőre nem érthető ennek oka, hisz ez a város mégse egy katonai létesítmény, de ha jobban belegondolunk, egyértelművé válik, hogy a Mélységiekkel vívott megannyi harc során csak az erősek maradhatnak életbe. Falbwichnek jelenleg körülbelül nyolcszáz-ezer (600-800) harcra kész egységgel rendelkezik, melyek külön létesítményekre tagolódnak.
- Az Íjász létesítmény könnyű fegyverzetű egységek, kik leginkább a főbb csomópontoknál gyülekeznek. Természetesen nyilakkal és íjjal harcolnak, és kifejezetten az teszi őket félelmetessé, hogy a város állandóan frissülő olajkészlete (főleg hal- és bálnaolaj) és az állandó textil feleslegek miatt, szinte évekig elegendő készletet tudnak előállítani tüzes vesszőkből, mely igen nagy pusztítást tud végbevinni az ellenséges csapatokon. Létszámuk: 200 fő
- A következő létesítmény a Tüzérségé. Ők felelősek a katapultok működtetéséért. Igen nagyra becsült feladatkör ez, de nagy felelősséggel járó munka is, hisz ez azt jelenti, hogy csakis ők képesek megjavítani is eme harcászati eszközöket. Bár nagyon kevesen vannak, éppen ezért az ő épségükre jelentős figyelmet fordítanak a védők, hisz szinte ők képezik a Mélységiekkel vívott harcot, magját. Létszámuk: 40 fő
- Utána jönnek a Fő Véd sor. Azok a katonák, akik a falak tetejéről harcolnak az ostromlókkal. Az feladatik az ostromlétrák ledöntése, a falmászók visszalökése, illetve a védelmi célból használt forró szurok kiöntése. Ezt a létesítményt picivel több személy alkotja, mint az Íjászok csapatát, ám védelmi erejük nem a számokban, hanem a harci tapasztalataik jelentik. Rendkívül ügyes, és tapasztalat veteránok mindegyikük, fegyverükkel (egy hosszúnyelű lándzsa, vagy csatabárd) remekül harcolnak, visszaszorulásra kényszerítve a támadókat. Létszámuk: 350 fő
- Végül az utolsó védelmi vonal a Tartalék létesítmény. Ők felelősek azért, hogy felváltsák az előttük harcolt személyeket, illetve hogy elsőként érjenek oda, ahol esetlegesen, már áttörték a falakat. A harci felszereltségük eléggé változó. Akadnak íjászok, lovagok, még kardforgatók is, mégis jelentős szereppel rendelkeznek egy-egy elnyúló harc idején. Létszámuk: 130 fő
- Ezeket kívül a város rendelkezik egy apró csapattal, amely a többi csapattal ellentétben nem védelemre, hanem támadásra specializálódott. Valójában hivatalosan ők nem tartoznak a városhoz, ugyanis ez a szakasz egy zsoldosokból, bérgyilkosokból álló, magukat Fantomoknak nevező banda, akiket a város jó pénzért felbérelt, hogy iktassanak ki minden már megtört, visszavonulóban lévő, vagy egyszerűen csak jelentéktelen létszámú fenyegető tényezők, amelyek veszélyesek lehetnek a városra hosszútávon. Bár elég kevesen vannak, ezt ellensúlyozza, hogy minden tagjuk szinte profi a rajtaütésekben, illetve az éjszakai portyákon. A Fantom osztag tagjait csak kevesen látták eddig még a városiak közül is, de mindenki félelemmel, vegyes tisztelettel gondol rájuk. Létszámuk: 30~40 fő
== Neves Személyek: ==
=== Alfihar Tohking
=[]
Alfihar a városi őrség egyik szakaszának, a Fantomok parancsnoka. Bár hivatalosan nem tartozik a város lakosságához, ahogy az emberei sem, mivel jól megfizetik őket, így egyelőre eltűri a parancsokat, amelyeket kap. Bár modora nem túlzottan helyénvaló, és könnyen keresi a bajt, ám mindaddig lojális marad a parancsokhoz, míg rendesen kifizetik, bár még így is jobb, ha nem fordítunk neki hátat. Előszeretettel használ tőreire mindenféle kegyetlen mérget, amit csak ismer, és amiről még csak nem is hallott a világ, így jobb nem tengelyt akasztani vele.
=== Austin érsek
=[]
A város egyházi vezetője, ki egyben kezében tartja a város igazi "kulcsát" Viszonylag fiatal, nagyjából a 30-as éveiben van, ám sokak szerint közel annyi tapasztalata van, akár idős aggastyáné. Bár sokak szerint igazi stratéga a maga módján igen nagy hataloméhséggel rendelkezik. Ennek ellenére hűen szolgálja a Pápát és zokszó nélkül követi az utasításait, de amikor maga dönt előszeretettel hoz olyan dolgokat, amelyek kedveznek az önös érdekeinek.
=== Adolf von Hollmann
=[]
Az Ötök Tanácsának az érsek által kiválasztott vezetője, lassan már tizenkét éve, mely a város létre jötte óta rekordidőnek tűnnek. A maga hetvenhárom éves korával igazán hosszú életűnek mondható, ám kora meglátszik rajta. Bár elméje olyan éles, mint egykor, aszott arca akár valamilyen fonnyadt gyümölcs, szemei tompán fénylenek mutatva gyenge látását, illetve betegségtől, öregségtől vézna, csontos teste olybá tűnhet, hogy a legkisebb szellő is eltörhet. Mostanra már képtelen egyedül eljutni a szobájából és a tanácsteremig, így állandó felügyelet alatt tartják. Mindenesetre bölcs döntéseket hoz, melyet vezető társai közül nem sokan vitatnak, így álltatában a megbeszélések során mindig ő tőle várják a megoldást.
=== Helga Lujza
=[]
Az egyetlen női tanácstag, aki sokak szerint csak a női fondorlatai végett juthatott csak be az Ötök közé. Bár valóban eleinte ténylegesen testét is használatba vette egy-egy nagyobb támogató megszerzése végett, de csábos külseje alatt egy igazi zseni bújik meg. Leginkább az olyan helyzetekben jeleskedik, ahol szükség van valamilyen fondorlatra. Meglepően jó stratéga, melyet előszeretettel mutat meg a hadmozdulatok megbeszélése során.
=== Henrik von Reinhold
=[]
Egy neves nemes család sarja, akik a nemzedékek során elérték a város leggazdagabb vagyonosainak címét. A város minden huszadik érméje nagy valószínűségével hozzájuk van köze. A Reinhold család mindig is kényelmes és pazarló életmódot folytatott, mely során szinte mindegyikük roppant kövér és kissé önző. Henrik csak azért tagja az Ötöknek, mert minden rá szavazó személynek pénzt ígért. Természetesen azonban semmi haszna a Tanácsban, hisz képtelen együttműködni és javaslatai minden esetben csak az ő hasznát növelné. Nem titok a városiak előtt, hogy már több ízben próbálta, már lefizetni a pápát, hogy vezérré válassza, emiatt a hívők körében kifejezetten közutálat része.
=== Marcus Jonathan
=[]
A Tanács harmadik és egyben legfiatalabb tagja. Közel tizenhét esztendejével igen szokatlan a társaságban, de akik ismerik, úgy mondják, méltó helye van a tanácsban. Barátságos, jószívű és segítőkész, sok lakossal közvetlen kapcsolatot épített ki gyógy füvészként szolgált éveiben. Kissé félős, csendes típus, de meglepően éles szemmel látja a világot és igen hamar képes kiszúrni a hibákat mind a vezetés módszereiben, mind a város egyéb dolgaiban, bár észrevételeit csak ritkán közli a többi taggal, mert fél, hogy bajt okozhat. Bár eléggé határozatlan, mégis élvezi a Adolf támogatását.
=== Niel Lobenwein
=[]
Egy tagbaszakadt, elég rossz hírnevű férfi, akit bár a városiak nagy része megszavazott, de csakis azért mert féltek attól mit tennének velük, ha nem tennék. Bár külsőre úgy tűnhet, mintha egy marcona ember lenne, valójában annál sokkal rosszabb. Niel több város alvilágában ismert Fekete Kaszás néven, melyet teljesen ki is érdemelt. Elképesztő információ hálózattal rendelkezik és ki is használja azokkal szemben, akik ellene készülnek. Azért kapta a Fekete Kaszás nevet, mert nem válogatja, meg a módszereit, meg a célpontjait. Öletett már meg valakit csak azért, mert rossz fülek előtt panaszkodott a férfi miatt. Bár a Tanács többi tagjai is elővigyázatosak vele, de elismerik a hasznosságát, ugyanis nemegyszer jöttek jól az információ. Előfordult már, hogy egy nagyobb Mélységi támadást is előre megmondott pontosan, emiatt olyan pletyka kering, hogy a férfinek még eközött a veszedelmes lények között is akadnak kémei.
=== Rudolf Fishermann
=[]
A városi katonaság főparancsnoka, ki remekmívű pajzsával és csodás kardjával tartja a frontot a falon. Úgy tartják olyan erős, hogy egymaga képes megállítani egy óriás rohamát. Ezt igazolja hatalmas, izmos teste, és teljes testét fedő páncélja.